

Szuper pénzkereseti lehetőség othonról nem MLM
Itt adom közzé azokat a szerelmes verseket amelyek megfogtak ugy igazán. Tán elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom,
Vagy csak igazán kéne, a bonyolult dolgaim hagynom.
Szívemből hirtelen eltüntél, akár az erdőben a vadnyom..
Érzem az ürességet, talán már nem sokáig kell birnom.
A szívem sebei az idő folyamán begyógyulnak,
S remélem a remény sugarai újra táplálnak.
Menyi érzelem lángol a sorokban
Mint, mennyei érzés a csillagokban
Áthatol, süvít, széttép a szenvedély
Szeretni, szeretni Valakit Valamiért
Micsoda fájdalomban úszik a vágy
Minden sor szenvedőn, felizzó láng
Oly lángokká korbácsolt, vakító tűz
Amely minden szerelmest versbe űz
Engem is elhozott, egykoron közétek
Fájdalmaim itt meglelő, szenvedésem
Ez volt a hely, hol meghasadt a szívem
Ám hamvaimból hajnalban tovaléptem
Itt lelt megnyugvást, szerelmes szívem
Ide bújt el a versekbe összetört lelkem
Hittem naponta, hogy van még remény
Ezt sugalltam emlékszem, Én is Feléd
Olvasva soraidat, megborzong szívem
Oly érzések, melyeket, én is itt átéltem
Egy önzetlen szerelemtől éhes kis szív
Naponta igazáért fájdalmas tusákat vív
Ám e párbaj egyedül veszteséggel jár
Nincs még melletted, ki helyetted kiáll
Ki bátran mutatná meg e fura világnak
Az igaz szerelmesek mindent kiállnak
Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyégfelhőjén mely ragyog,
És rajta túl, derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, ha megkeres,
Mint napsugár, villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes,hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem.
(Juhász Gyula)
Amalina:
Van-e értelme életednek?
Teszed egyik lépést a másik után,
a megszokott rutin szerint telnek napjaid.
Azt gondolod, minden megy a maga útján,
s nem veszed észre, hogy nincsenek vágyaid.
Igazi vágyakra gondolok, nem anyagiakra,
nem nagyobb házra, kocsira vagy külföldi utakra,
mert ezek csak röpke kielégülést hoznak,
de lelkednek nyugalmat nem ajándékoznak.
Mikor mondtad utoljára valakinek, hogy szereted?
S nem megszokásból, számításból tetted,
de szívből felfakadó jajdulással,
hálával, örömmel vagy belső földindulással.
És Neked mikor köszönték meg utoljára, hogy vagy?
Mikor mondták, hogy szebb Tőled a világ?
Hogy valaki számára igazán fontos vagy?
S hogy számára Te vagy a legeslegszebb virág?
Esténként, amikor lefekszel. visszanézel-e napodra?
Megvizsgálod-e, hogy mit tehettél volna jobban?
Tűzöl-e ki célokat a munkádra, s kapcsolataidra?
Vagy csak élsz bele a világba, mint a vidra?
Vidra-élet, állati lét, jó is az - neki.
De az embert az állati létből valami kiemeli.
Nem csak tudattalanul, ösztönösen éli életét,
de folyton kutatja, keresi értelmét.
Ha még nem tudod, miért is élsz,
kezdd azzal, hogy megfigyeled tetteid,
S hogy Te magad adsz értelmet életednek,
felismervén, hogy mi lakozik Benned.
Ki tudja?
Ki tudja,hány perc,hány óra, hány nap az élet?
Öszintén remélem,mielőtt életem végére ér,
Lesz még szerencsém ölelni, szeretni téged.
Eljössz e egy nap szerelmemért?
Semmit nem várok, csak remélek.
És mint az óramutató az órán, mendegélek,
Ha már nem lesz holnap, én attól sem félek,
Nem fáj a szív,ha nem dobog,és nincs benne élet.
De ma még itt vagyok, és még élek,
Szeretlek,mig a nap ragyog az égen.
Veres Judit:
Rólad
Ma rólad szeretnék írni
Hol vagytok szavak?
Félek, ezen az éjszakán
Az álmok is alszanak
Csak én vagyok ébren,
Bennem a magány dalol
Talán messze-messze
Te már alszol valahol
És álmodsz is, tán rólam
De reggelre elfelejted
Érzed, egyre közelebb
Hoznak hozzám a
Rohanó percek
Aztán újra ellop a zord idő
Helyetted fakó álmok jönnek
Tiéd ajkamon minden mosoly
Tiéd szememen a könnycsepp
Nélküled csak csend vagyok
Nélküled csak remegés
Arra hogy mennyire szeretlek
Ezer szó is kevés.
Várok rád egy életen át... - dalszöveg
Várlak a napok telnek
Várom a percet hogy átölelj
Hiv az élet magához kérlel
Egy szakadék melyen át
Kell majd mennem
Ott vár rám
Az a boldogság
Melyet szívem mindig ugy vár
lesz majd szó,eljön a perc
A távolság nem érdekel
Szeress ugy hogy szeretném
Csókold ujra szám
Mond azt hogy várjak még Rád
Ref:
Várok rád egy életen át
Megöl ugy fáj a magány
Kínoz egy érzés
Gyötör egy féltés
Nem tudom merre mész tovább
Várok rád egy életen át
Megöl ugy fáj a magány
Kínoz egy érzés
Gyötör egy féltés
Nem tudom merre mész tovább
Óoo elmult
Hirtelen elment
A szívem darabokra törted össze
De most sem értem hogy mért igy lett ez
Hogy a vágy tüzét elfujtad bennem
Szeress ugy hogy szeretném
Csókold ujra szám
Mond azt hogy várjak még Rád
Refr:
Várok rád egy életen át
Megöl ugy fáj a magány
Kínoz egy érzés
Gyötör egy féltés
Nem tudom merre mész tovább
Nem tudom merre mész tovább
Mondd, meddig kell még várnom
Álmaimban hova kell szállnom,
Mondd, hogyan lehetnék veled
Mikor adjam legszebb pillanataim neked?
Mondd, mikor látlak újra
Még hányan állnak útba,
Mondd hány könnycseppet ejtsek el
És hogyan felejtselek el?
Mondd, miért fáj ez nekem?
Emlékszel, mikor megfogtad kezem.
Mondd, miért hazudtad azt, hogy szeretsz,
Miért nem mondtad, hogy csak kedvelsz?
Mondd, miért nem érzed ennek súlyát
Miért nem érted szívem búját,
Mondd, miért fáj így a szív?
De van egy szó, ami hív!
Mondd, hogyan legyek boldog nélküled
És hogyan űzzem el a tévhitet?
Mondd, ki vagy te valójában
Kit rejteget a szíved egymagában?
Mondd, miért nem találok válaszokra
Miért ütközök egyfolytában falakba?
Mondd, gondolsz néha rám
Vagy emlékem feledésbe merült már?
Mondd, látod azt, amit tettél
Egyáltalán valaha szerettél?
Választ soha nem kapok
Telnek, múlnak a napok.
Szívem hideg lesz
Egy ajtó bezárul hirtelen.
Rabod vagyok...
Rád gondolok és a sírás folytogat,
ha behunyom a szemem még látom az arcodat!
Még hallom a hangod és érzem az illatod!
Mintha még mindig itt lennél....a rabod vagyok!
És az emlékek,és az álmok,mintha láncok lennének
fogvatartanak,a múlthoz kötnek!
Próbálok szabadulni,eltépni a kötelet..
..és feledni,hogy mennyire szerettelek!!
Feledni,hogy a sebek még sajogva égnek,s
hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok és az éjjek!
Elfeledni,hogy kegyetlenül csak játszottál velem,
és hogy most mégis nagyon hiányzol nekem!
Rád gondolok és a sírás folytogat!
Szeretném újra simogatni az arcodat,
szeretném újra megfogni a kezed,
hozzádbújni s hallgatni,ahogy dobog a szíved!
Van-e szerelem mi mindennél fényesebb,
Ami nem szűnő örömmel tölti el szívemet?
Jóban-rosszban belém kapaszkodik.
Nem adja fel soha, mindig ragaszkodik
szemembe tekint és nem vonakodik.
Van-e szerelem, mely annyira vakít?
Édesebb a méznél, melenget, vadít.
Érintsd meg, simogasd kezeddel kezemet.
Mosolyoddal írj szívemnek levelet.
Tested a testemben tartsa a meleget.
Teérted, megvívnék ezernyi harcot,
csakhogy láthassam gyönyörű arcod.
Elviselem a kínt, a sebet, a halált
Lényem ereje teérted kiált.
Életem nélküled magányos, sivár.
És ha az álmaid, bennem nem találod,
kívánok akkor is örök boldogságot.
Az érzést, ha majd máshol kell keresned,
attól én még ugyanúgy szeretlek,
másképpen, de szívemből szeretlek
Van-e szerelem, mi nem múlik soha,
s holmi pillangó nem repül tova?
Erős, tiszta, és oly gyönyörű,
hogy a bánat is nevet, ha szomorú,
és a kérdés sem lesz többé keserű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése